Sziasztok! :-)
Ha jól emlékszem tegnap délután mondtam azt Rékának, hogy na mostanra értem ide, és pihentem ki magam igazán. Addig rohanás volt. Tegnap végre kialudtuk magunkat. :-)
A szenteste Johanáéknál (Argentín lány) nagyon jó volt. 3 fogásos vacsorát ettünk 22:00 órakor. Marha, disznó, majd pulyka húst ettünk különböző módon elkészítve. Volt egy különös argentín szósz is, az első falat után már mindenre azt tettem. Nagyon finom volt minden. A vacsihoz Almabort ittunk (Sidra), ami ha jól emlékszem 12,5+3%-os volt. :) Így volt feltüntetve az üvegen. A vacsora után Közösen énekeltünk éjfélig. A dallam ismerős volt, a szöveg le volt írva, úgyhogy próbáltam én is követni a spanyol dalokat. :) Ja, és azután kértek tőlünk is egy magyar dalt, egy moldvai dalt énekeltünk. Pontban éjfélkor pezsgővel koccintottunk, sütiztünk, majd utána adtuk át az ajándékokat. Ja, ekkor került az asztalra Réka remekműve, élete első bejglije is. Két tálon mákos, két tálon iós volt. Az első tál mákos kb 2 perc alatt leürült, de a többi is hamar elfogyott... :D A diósnak volt egy kis szépséghibája, de az íze nagyon finom volt midnegyiknek! A Hondurasi család szerint: "Nagyon finom romantikus íze van!". (Ja, mert nem csak kettőnket, de egy Hondurasi családot, akik nem rég költöztek ide, is meghívtak szentestére magukhoz Johanáék.) Egyébként az Argentín család mákot még nem is látott idáig, csak mikor főzés közben megmutattuk nekik...
Az ajándékozáskor mindneki kapott valami apróságot. Én egy sálat kaptam, nagyon kellems puha, és meleg. :D MI is vittünk nekik egy üveg Tokaji bort, egy Unicumot, szaloncukrokat, csokikat, és Réka a barátnőjének készített fülbevalót, nyakláncot, és osk utánajárással sikerült megvennie: Márai Sándor "A gyertyák csonkig ének" című regényét spanyolul. Egyébként a könyvesboltban azonnal tudták melyik polcon van Márai, illetev hogy mik vannak meg tőle. Kb 7-8 regényét láttuk a pollcokon...
Az este hajnali 4 órakor zárult, mikor is hazavittek minket, mivel ők kb 20 km-re laknak Salamancatól.
25-én aztán kialudtuk végre magunkat... :D délután 14:00-kor keltünk. Ebédeltünk, és mentünk templomba, ünnepi istentiszteletre. A végén mindenki mindenkivel bezsélgetett, bemutatkozott, ismerkedett. Ha 20 embernek nem mutatott be Réka, akkor egynek sem! :-) Azt a zsibajt, ami ott volt... Utána pedig a fiatalokkal beültünk egy vendéglátó helyre, ami tömve volt. Mint mindegyik más hasonló hely aznap. Nem csak nekünk, még az angol lánynak is fura volt, hogy a koszos, poharakat, tányérokat, nekünk kellett visszavinni a pulthoz, nekünk kellett letörölni az asztalt, ja, és a szék lábát kb egyharmadáig ellepték a szalvéták, blokkok, szemetek. De ez az minden asztalnál így volt. És a aspanyolokat nem zavarta. Érdekes... Na itt egyébként ittam egy igen jó bort. Laci a kevdedért meg akartam jegyezni miyléen volt, de elefelejtettem... :) De egy nagyon sötét színá, száraz spanyol vörösbor volt. Nagyon finom volt. Az italok mellé pedig lehetett kérni "tapas"-okat. Ezek különböző falatocskák. Kolbász, kagyló, hal, zöldség, amit összeválogat az ember magának...
Hazafelé még pár ismerőssel beültünk a "Békuuer" kávézóba, amit az íróról neveztek el. Hangulatos kis hely volt az is. Innen éjfél körül indultunk haza.
Ma időben felkeltünk. Réka nekilátott az argentín (Johana) és az angol (Robin) barátnőinek szánt ajándék könyvjelző befejezésének. Mostanra az egyikkel elkészült. Én közben - és most figyeljetek! - elmosogattam, összesöpörtem, kipkoltam a bőröndömet, elpakoltam a szobánkban, és kiszellőztettem. :D Réka azt ígérte: "Elveszlek feleségül!"
Most ebédelünk, és kimegyünk sétálni, vásárolni a városba, este pedig egy másik magyar (szegedi) barátnőjével találkozunk Rékának, aki hozzá hasonlóan nem ment ahza az ünnepekre, hanem a barátja jött el hozzá. Beülünk valahová "tapaszt" (=falatocskák) -at enni. :)
Holnapra azt terveztük, hogy elkirándulunk egy közeli városba, ami szinténa világörökség része. Ja! Egyébként Salamanca is nagyon szép. Annak ellenére, hogy nagyváros, az utcák szépek, tiszták, és nyugodt a hangulat. Egy dolog nem tetszik az emberekben, a járdán egy centit sem lépnek odébb ha szembe kerülnénk egymással. Telejesen mások itt az emberek... Majd még jelentkezem! ;-)
Sziasztok!